• A gyerekek beleegyeztek és másnap már el is kezdték a munkát a festőmesternél. Habár a munka tetszett nekik, és nagyon igyekeztek is mindent jól végezni, mégsem tudták a megfelelő kék vagy okkersárga szí­nárnyalatot kikeverni, ni­gy a dolgok bizony nagyon zavarossá váltak. A mester dühében beletörülte az ecsetjét a gyerekek ruháiba, és ni­gy történt, hogy ettől kezdve mindig festékfoltos, maszatos öltözéket viseltek.

     Sőt, mi több, előfordult, hogy amikor nagyon dühös lett, olyankor még a gyerekek arcát is összefestékezte. Bajuszt, meg szakállt festett nekik, és szegényeknek ni­gy kellett mutatkozniuk az utcán, az emberek pedig megálltak, nézték, gúnyolták őket és mulattak rajtuk.

    A festőművész munkáira nemigen akadt vevő, ni­gy szép lassacskán leszegényedett, és ágynak esett. A fiú vele maradt, ápolta, gondozta. A lány ezalatt repülőre szállt és a festő képeit idegen országokban mesés összegekért eladta.

    Egy nagy láda aranypénzzel érkezett haza. A mester is felépült a betegségéből és tüstént bocsánatot kért, amiért oly gonoszul viselkedett. Aztán kinyitotta a ládát és azt kérdezte: 
     - Mondjátok, kedveseim, mi a kí­vánságotok?
     A fiú gondolkodás nélkül rávágta:
     - Szeretném viszontlátni édesanyámat! A lány is gyorsan bólintott.
     A festő gondolkodóba esett:
     - Hm, nagyon nehéz kérés, de talán nem teljesen lehetetlen.
     A fiú görcsösen megragadta a festő zakóját:
     - Kérlek, nagyon kérlek, egész életemben hálás leszek neked!

     
    1
    Következő mese A tejvölgy
  • ingtorrent.com
  • abouttorrent.com
  • storytorrent.com