Kisse megszeppent az okos kutya, es jol osszeprobalta szedni az eszet, hogy a hiu farkast raszedje valamivel.
-Farkas koma, van egy titkom, amit csak neked arulok el,es hogy tudd ezt meg senkinek se arultam el.
-Hat erre a nagy titokra nagyon kivancsi vagyok, mert mar csorog a nyalam az ejsegtol!
Akkor allt el egy nagy zaporeso, es szepen kezdett sutni a nap. Az egen egy gyonyoruseges szivarvany jelent meg.Nem messze toluk, volt egy feneketlen kut, es a kutyanak eszebe jutott egy jo kis otlet:
-Az oseimtol tudom ezt a titkot... latod e azt a nagy szivarvany?ami egy csodaereju szivarvany ,es ami folott megjelenik ott csodat tesz.Ebbe a kutba aki hamarabb beleszokik az lesz a vilagon a legerosebb allat es az osszes allatnak a vezetoje.
-Gyere versenyezzunk,aki elsonek odaer az lesz a szerencses allat.
A farkas nem gondolkodott sokat, elfelejtette az ejseget es ,es mar startoltak is a kutyaval.A kutya szandekosan megbotlott az indulaskor,hogy hagya a farkast elore futni.A farkas rohant is elore,es fejest ugrott a feneketlen kutba.Szornyen orditott,toporzekolt ahogy zuhant lfele,es sajnos raebredt hogy csak egy atvere volt.
A kutya megfogta a hasat,es egy jo nagyot nevetett.Sarkon fordult,es buszken hazabalagott mert most igazan o volt a vilag legokosabb kutyaja.
A raszedett farkas meg most is vonyit ha meg nem nemult egymagaba.


Bartha Eva Vivien

A farkas nagyon mérges volt és neki iramodott a kutyának. Beleharapot a farkas a kutya nyakába, majd a kutya megprobált védekezni de nem tudott.Végül a kutya meghalt és a farkas megsebesült.A farkas visszaballagott az erdőbe és bement a házába.Másnap sétált az erdőben és találkozott a hiúzzal , igy szólalt meg:
- Szervusz! jó barátom.
- Szervusz! farkas komám.
- Végeztél a kutyuskával?
- Végeztem vele, de hát ő is elég erös volt.
- Tényleg, hát nem gondoltam volna , hogy egy csámpás kutyának is erös.
- Hát ez csoda , mert egy csámpás kutya nem szokott erös lenni.
- Na jó! Én megyek, mert van még valami dolgom.
- Szervusz! Isten veled.
- Szervusz! Ég veled.
Elindultak ketten két fele. A farkas megbánta , hogz megölte a kutyát hisz ártatlan volt. Ne cselekedjünk elhamarkodottan!

Nem bánom fel falhatsz mert nekem ninscen senkim a világon és sunyi sírásra fakadt.A farkasnak megesett a szíve a szegény párán és azt mondta,tudom milyen érzés nekem sinncs senkim.Valójában mindketten hazudtak egymásnak de ezt egyikük sem tudta.Nekivágtak zöld fűnek kék égnek nagyvilágnak.Amint mentek mendegéltek találkoztak egy tyukkal amint meglátta a tyúk ezt a kutya farkas barátságot majd megpukadt a kacagástól.a sunyi kutya azt mondta szép halkan a farkasnak na ezt figyeld és jó hangosan azt mondta: haj de finom volt ez a medve ugye farkaskoma a farkas hasát dörzsölve így szolt finom volt de az a puma na az volt igazán finom.A tyúk amint meghalotta,hogy mit beszél a két jóbarát elkezdett pityeregni és a farkasnak megesett a szive rajta is,és igy szolt gyere te is velünk vándorolni.Nem tudták de mindhárman hazudtak egymásnak. Igenám de amint mentek mendegéltek találkoztak egy békésen éldegélő rókacsaláddal és amikor meglátták,hogy a kölyök,hogy bujik az anyjához mindhármuk sírni kezdett. Akkor vallották csak be,hogy mijen nagy családfájuk van.Aztán lett ott himcide bumcide bum bmub bmub és ebböl a verekedésből mind tanultak valamit!!!

-Gyere velem kis barátom. Te leszel a bőrkabátom!- mondta a kutya.
A farkas nem félt. De pár percel azután már félt. Nem a kutyától, hanem a vadásztól. Időközben meghallotta az ugatásokat - mert ugye mi az ugatásokat haljuk a kutyabeszéd helyett- és azt hitte, a kutyája felfedezett egy csapnivaló állatot. Nos, nem az ő kutyája fedezte fel hanem a kis kutya, amiről már oly sokat beszéltünk. Volt a közelben egy elhagyott kunyhó. Oda elbújt a farkas. A kutya is menni akart, de nem lehetett. Tudta, hogy ha odamegy, felfalja a farkas. A végén pedig elbújt. De nem a kunyhóba hanem egy fa mögé. Szerencsére egyiküket sem vette észre a vadász. De közben megérkezett a medve. A kutya azt mondta a medvének hogy menjen a kunyhóba, ott több és jobb eledelt talál. A medve bement a kunyhóba és megette a farkast. Addig a kutya elmenekült a gazdájához. Tudta, hogy jobb helyen van odahaza. A kutya soha nem felejtette el a gazdáját. De még sok dolga van a földön e kutyának. A kutyák bölcse lett. A kutyák királya. Azóta is él. Ezt biztosan mondom, mert találkoztam vele a kertünkben. Elmondta nekem e történetet kutyanyelven. Vén már, de nem hal meg soha!


VÉGE