Ez a kezdeményezés attól jó, hogy nem a mennyiségre, hanem a minőségre épít. Nagyszerű dolog, hogy indult egy olyan folyóirat, amely arra törekszik, hogy a gyermekekben maradandó nyomot hagyjon. A legjobban azt értékelem, hogy senki sem árul itt zsákba macskát. A szülőnek nem kell megvennie a zsíros hamburgert, meg a műanyag gépfegyvert, ahhoz, hogy a gyermeke kezébe meséskönyv vagy verseskönyv kerüljön. Úgy tálalja a “Tus” a verset meg a mesét, mint a rangos étteremben a díszebédet szokták, csakhogy ezekből a falatokból mindenki kedvére ehet...ma és holnap és azután...
Egyszer két gyerek építőkockákkal játszott. Az egyik kék kockákból, a másik piros kockákból emelte a kacsalábon forgó felhőkarcolót. A játékkészletben természetesen volt tégla, háztető, gúla, kúp, henger, meg persze sok kocka. Voltak kicsik, közepesek, meg nagyok. A piros várat építő gyereknek hirtelen elfogytak a téglácskái.
- Én szívesen segítenék neked, de már nekem sincs egyetlen téglám sem ... – mondta a kék vár tulajdonosa. – De tudod, mit? Adok helyette két kis kockát, és abból pont egy téglalap lesz!
- Nagyszerű! – ujjongott a másik gyerek. – Köszönöm. Te is csak szólj, hogyha bármire szükséged lenne... nagy háromszögem, az mondjuk, már nincs, de kaphatsz helyette két kicsi háromszöget... ha akarod.
Így csereberélték tovább a kockákat, hengereket, háromszögeket. Épültek-szépültek a várak, és halljatok csudát: végül a kék színű vár pirossá változott, a piros vár pedig kékké!
Hát én is addig-addig játszadoztam a román nyelven írt versekkel, mesékkel,
addig tettem ide-oda, hogy végül átcserélgettem a román szavakat magyar szavakra...
Bevallom, hogy néha nem találtam megfelelő építőkockát, és úgy építettem, ahogy lehetett... egészen el addig, míg a román nyelvű vers vagy mese magyar nyelven meg nem szólalt.
Ha majd meglátogatjátok a Tus oldalait, akkor megláthatjátok a sok színes mesepalotát. De nemcsak a kéket, és nemcsak a pirosat! Hanem a zöldet is, a barnát meg a lilát is! A kapuja mindeniknek nyitva áll! Bújjatok be!
Megérkezett a Tus. Nektek. Nem tudom még pontosan kik is vagytok ti, de alig várom, hogy megismerkedjünk az online folyóirat oldalain keresztül.
Addig is, bemutatkozom. Ildikó vagyok, egyike azoknak akik ezt a sok színes mindenfélét összehozta ide. Az én szerepem maga az összehozás: nem vagyok író, sem illusztrátor, sem programozó avagy fordító és épp ezért: ezerszer láttam már az oldalt. Láttam elölről, úgy ahogy ti, de láttam szövegszerkesztőben és képnézőben is. Még a kulisszák mögé is benéztem, oda, ahol a Typo3 nevű varázslat lakik, a KÓD. De erről nem mesélek bővebben.
Ami fontos, az az, hogy engem a Tus meghódított. Bár sohasem neveztem volna egy ilyen játékos, mesés-verses oldalt Tusnak: ő nyert. Meghódított különleges mesevilágával, szereplőivel és színeivel.
Még valami: a Tus ...pajkos! Hogy miért is?
Aki kiváncsi, járjon utána!
