Hétköznap óvónő vagyok, hétvégén természetjáró. Hétfőn segítek a lurkóknak fából vaskarikát faragni. Kedden mesét olvasok nekik elrabolt királylányokról, hétfejű sárkányokról és rózsaszínű malackákról. Szerdán, közösen megszámolunk egy-két varázs-meggymagot. Csütörtökön a rákjárást és a törpejárást gyakoroljuk. Pénteken beültetjük a kiskertet szegfűvel, bazsarózsával, és máris itt a hétvége.

Szombatonként csomagolok, és már visznek is a cimborák a Székelykőre, vagy evezgetni a Maros vizére. Ha jobb dolgunk nem akad, akkor biciklizünk. Bözödig meg sem állunk! Ha esik, barlangba bújunk és megcsodáljuk a cseppköveket meg a denevéreket.

Vasárnap visszatérek apró lakásomba, és azokról a mészkőgyöngyökről, meredek sziklafalakról, duruzsoló vízesésekről írogatok, melyektől mindig jókedvem kerekedik. Így született a Rázelána játék is. Csak a cseppköveket beborító kosztól gurulok dühbe, amit a minap láttam a vaskohi Câmpeneasca Barlangban. Keserűségemben írtam meg a Csengőhangú királylány történetét.