Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy reggel, mikor Lustika semmiképp sem akart iskolába menni. Hiába kérlelte az édesanyja:

- Lustika, ébresztő, már hét óra, előkészí­tettem a fogkefét és a fogkrémet, gyerünk mosakodni! Lustika nyújtózkodott, majd kényelmesen ásí­tott egyet.

- Lustika, kelj fel, hét óra és tí­z perc van, kész a teád, és a vajas kenyér is rád vár!
Lustika mocorogva hallgatta.

- Lustika, hét óra, tizenöt perc van, sietned kell... Lustika, bepakoltad-e már az iskolástáskád?

- Nem megyek iskolába többet, ez legyen tiszta! Aludni akaroooooooook!
És ezzel a másik oldalára fordult, sőt, halkan horkolni is kezdett. De nem ment ez ilyen egyszerűen, mert, bár Lustika nem akart iskolába menni, a lába annál inkább akart. nigyhát mindkét lába unszolni kezdte:

- Lustika, Lustika, hét óra, húsz perc, gyerünk iskolába... Lustika, mi készen vagyunk! Gyerünk már, ugrás ki az ágyból!