Az öreg király megveregette a szegény legény vállát, majd ni­gy szólt:

- Kedves öcsém, ezután te vagy ura palotámnak, ni­me itt a lányom keze, jégcsapcsengő csilingeljen!

A szegény legény és a csengőhangú királylány akkora lakodalmat csaptak, hogy réten, dombon túlra, a vaskapui bocskornyomtól egészen a köves úti lábnyomig elhallatszott.

Még ma is élnek, ha meg nem haltak...