A gyerekek beleegyeztek és másnap már el is kezdték a munkát a festőmesternél. Habár a munka tetszett nekik, és nagyon igyekeztek is mindent jól végezni, mégsem tudták a megfelelő kék vagy okkersárga szí­nárnyalatot kikeverni, ni­gy a dolgok bizony nagyon zavarossá váltak. A mester dühében beletörülte az ecsetjét a gyerekek ruháiba, és ni­gy történt, hogy ettől kezdve mindig festékfoltos, maszatos öltözéket viseltek.

 Sőt, mi több, előfordult, hogy amikor nagyon dühös lett, olyankor még a gyerekek arcát is összefestékezte. Bajuszt, meg szakállt festett nekik, és szegényeknek ni­gy kellett mutatkozniuk az utcán, az emberek pedig megálltak, nézték, gúnyolták őket és mulattak rajtuk.

A festőművész munkáira nemigen akadt vevő, ni­gy szép lassacskán leszegényedett, és ágynak esett. A fiú vele maradt, ápolta, gondozta. A lány ezalatt repülőre szállt és a festő képeit idegen országokban mesés összegekért eladta.