Emma: Ez az O betű, olló betű, o, o, orgona,...

Ella: ostor betű..ostor betű!

Mindketten: ostor betű, ... hahaha....gyí­, gyí­, gyí­!

Morcos bácsi: Deb teccik, deb teccik, halacska...figyeljétek, bert halacskának kell lennie! Na, na, na...NNNNNN

Emma: Ez a N betű! A napocska betű!

Ella: A néni betű!

Morcos bácsi: neb...neb..neb néni...no, no, Hopp!

De Emma és Ella nem ismerték fel Morcos bácsi utolsó betűjét, amely kétjegyű volt, és még egy ipszilonja is volt neki, és amely pont hiányzott a szó végéről! Mert nem mondható el, hogy a P, az O és az N betűk egy értelmes szót alkotnának. nigy hát nem jutottak át a tavon, és nem mehettek haza. Ekkor megjelent a fejük fölött egy hatalmas madár, amely valamit tartott a csőrében.

Emma: Ez egy vadliba!

Ella: Igen, egy vadliba!

Morcos bácsi: Azaz! Egy vadliba!

A vadliba éneke: 

Én vagyok a vadliba,
Most megyünk a lagziba,
A csőrömben most viszem,
Láthatjátok, azt hiszem...
S ha ügyesen megfejtitek,
Akkor szépen elmehettek...
Emma: Ez azt jelenti, hogy te egy betűt rejtegetsz...

 

Ella: Igen, megvan, egy betűt hoztál a csőrödben!

Emma: A tyúkocska betűt!

Mindketten: A TY betűt!