Csutkamanó, a fekete ég és a viharherceg

Szerző: Oros-Zalaba Zsuzsa
Rajz: Csapó Judit

Éjszaka volt, a csillagok is alig világí­tottak. Pedig felhők sem takarták az eget, igy csakis arra lehetett gondolni, hogy es lesz vagy valami különös zajlik az égbolton. Csutkamanó a fűben heverészett, úgy tervezte, kint alszik a házikója el tt és megnézi a hullócsillagokat.

De nem hogy ilyesmit nem talált, hanem a koromfekete éjszakában SEMMIRE sem lelt, ráadásul félni kezdett.

CSUTKAMANí“ ÉS A KíGYí“

Szerző: Oros-Zalaba Zsuzsa
Rajz: Csapó Judit

Napok óta esik az eső a Földön, a gyermekek óvodába és iskolába járnak, olyan eseménytelen minden, senki sem unatkozik, de mégis, szürkén telnek a napok.
Csutkamanó az álombirodalmában sertepertél, kék bogyókat gyűjt, hogy gyógyteát főzhessen belőle, ha éppen arra lesz szükség, ugyanis a kék bogyók gyógyí­tják a köhögést, náthát, lázat csillapí­tanak.

SZíRAZSíG TÜNDÉRFÖLDÖN

Szerző: Oros-Zalaba Zsuzsa
Rajz: Csapó Judit

Napok óta süt a nap szinte már perzseli a bőrünket. Csutkamanó ilyenkor az árnyékot szereti, hűsöl a kék fák alatt, az álmok földjén. Nagyokat horkol, megmártózik a tavacska vizében, lelegeli az erdő bogyóit és együtt énekelget a madarakkal. És éppen újra szundikálna, ha Piri és Boróka, a tündérikrek meg nem jelennének előtte, cserebogárparipájuk hátán.

Ez a fura paripa meg úgy zümmög, hogy a nagymenő manó hiába húzta a fejére a hálósipkáját, majd széthasadt a feje az erős hangtól.

 

CSUTKAMANÓ ÉS AZ ÖRDÖGI TERV

Szerző: Oros-Zalaba Zsuzsa
Rajz: Csapó Judit

Sárga és rozsdás kis falevél
Ne félj ha elvisz a szél, a szél...
Táncolva röppent, ringatózz és szállj
A repülés csodálatos, nem fáj!

így énekelt Csutkamanó a titokzatos őszi délutánon, ropogott a lába alatt minden parányi levél és rőzse. Egyedül bandukolt a kis manó, tündérbarátnői gesztenyét szedtek Tündérföldön és abból készí­tették a szép dí­szfüggönyöket palotáik ablakára.

Csutkamanó gondolt egyet és meglátogatta őket.

SZIVíRVíNYHíD, AVAGY CSODA TÖRTÉNT íLOMORSZíGBAN

Szerző: Oros-Zalaba Zsuzsa
Rajz: Csapó Judit

Csutka manó imádta a tavaszt, most is alig várta, hogy kinyí­ljanak az els
nárciszok, gyöngyvirágok, tulipánok és krókuszok. Még azt sem bánta, ha az
birodalmában minden kék szí­n , csak nyí­ljanak és ragyogjanak a pompás
virágok. Az álombirodalomban azonban még az aranyes is kéken hajladozott
az ágakon, s a hóvirágok kék feje is furcsán bólogatott manócskánkra.
Amikor elsétált mellettük az álommanó, mintha szólí­tották volna t: -
Hallgass meg minket, teremts nekünk szí­neket, fess át minket, csak ne
legyünk mindannyian kékek. 

A különös ajándék és a földlakók

Szerző: Oros-Zalaba Zsuzsa
Rajz: Csapó Judit

Csutka manó a folyóparton ücsörgött a tündérikrekkel, Pirivel és Borókával, mesélt nekik a
Kék Hegy titkairól, amelynek tövében ott húzódott MANÓBIRODALOM.
Rég volt már, több ezer évvel ezel tt, amikor az álommanók megépí­tették otthonaikat ebben
a gyönyör kék erd ben, amelyben hiszitek vagy nem kékek a fák, a virágok, s mi
magunk is többnyire kék palástban járunk. Az életünk nagyon izgalmas és kalandos, különös
utazásokban van részünk. Tudjátok, a FÖLDLAKÓK, ha nem is mindig, de olykor-olykor
rólunk álmodnak, s a meséikben is megemlegetnek minket. Valahogy, ha nem is tudják, de
talán hiszik, hogy létezünk. mesélte Csutka manó a tündéreknek, miközben egy
botocskával a homokba rajzolt.

Csutka és a fenevadak

Szerző: Oros-Zalaba Zsuzsa
Rajz: Csapó Judit

Csutka korcsolyázott a gyerekekkel a tó partján, beült az egyik kisfiú nyakába s úgy szelték a
köröket, mint a jég ördögei, mindenki tátott szájjal figyelte ket.
A hideg id pirosra festette arcukat. A barátaik sorban szétszéledtek, hazaindultak. Kezdett
esteledni, s hiába világí­tották ki a korcsolyapályát, lassan nem maradt ott egyetlen lélek sem,
Csutkán és a kisfiún kí­vül.
- Te nem mész haza? kérdezte t Csutka, de a kisfiú nem válaszolt.
Csutka lemászott a tenyerébe, s egy hirtelen támadt ötlett l vezérelve megkérdezte: -
Hazakí­sérjelek?

CSUTKA ÉS A BEHEMí“TOK

Szerző: Oros-Zalaba Zsuzsa
Rajz: Csapó Judit

Csutka manó a két tündérlánnyal, Borókával és Pirikével járta az erd t, nagyokat hancúroztak.
Az iker tündérlányok lovacskái, a cserebogarak ott röpködtek a fejük felett, és vigyázták
minden lépésüket. A magasból jól belátták az erd t, figyeltek minden apró veszélyre és
mozgásra. Nem láttak mást, csak rágcsáló nyuszikat, kerget z rókákat, sétafikáló zeket és
gombákat túró vaddisznókat.
Már mélyen az erd s r jében jártak, amikor a cserebogarak összecsapták a szárnyaikat és
hangos zümmögésbe kezdtek. Csendesebben, hé, felveritek a mókusok álmát! mondta
Csutka manó, a két tündérlány azonban beugrott a bokrok mögé.

ÓRIÁSTOJÁSOK A TITOKZATOS SZIGETEN

Szerző: Oros-Zalaba Zsuzsa
Rajz: Csapó Judit

CSUTKAMANí“ ÉS A VARíZSSíP

Szerző: Oros-Zalaba Zsuzsa
Rajz: Csapó Judit