egyedül érezte magát mindaddig,
amí­g nem találkozott Frederikkel.
Ettől kezdve a varázsló már nem
félt többé az oroszlántól.
-Oroszlán, szeretnék a barátod lenni!
– mondta a varázsló.
-Aki az oroszlánnak barátja,
az az én barátom is! – mondta Frederik.
A három barát útnak eredt.
És hármasban kellemesebb volt, mint kettesben.
 Hát ni­gy mentek-mendegéltek
az erdőben, egyre beljebb.
 Elöl ment Frederik,
utána ment az oroszlán,
és a sor végét a varázsló zárta.
Egy adott pillanatban a
varázsló levette a kalapját,
és kiemelt belőle néhány nyulat.
Az oroszlán nagyon meglepődött.


Annyira meglepődött, hogy elkezdett üvölteni.
Olyan hangosan üvöltött, hogy a megijedt nyulak
kiugráltak a kalapból és elillantak az erdőben.
-Barátom, – mondta Frederik –
nem tudsz uralkodni magadon?
-De igen, – mondta az oroszlán.
-Nézdcsak, máris abbahagytam.
Másodjára, amikor a bűvész