-Oh, az ebet ne bánd, – mondta legyintve Samu bácsi – annál inkább a tyúkokat meg a szamarat!

Gabi bácsi a szántóföld fele vezetett és megmutatta a szekérkerekek nyomát.

 -Nézd csak, erre mentek. Kinyújtotta a karját a homályos messzeség fele. Néztem, s hát egy fekete pontocska bontakozik ki a ködből. Buksi! Kikerüli a nádas mocsarat és egyre nő a kicsi pont.  Gabi bácsi hirtelen elköszönt és eltűnt az udvarban. 

Ha odaér hozzám, akkor oldalra lépek, hogy ne teperjen le.  Sosem sikerült ez a lépés, ahogy most sem. Buksi letepert, mindketten leestünk. Megfogtam a nyakörvét, rákapcsoltam a pórázt és visszafordultunk, ahonnan ő érkezett. A póráz megfeszült, annyira húzott Buksi. Csak a harmadik faluban állt meg egy porta előtt, ahol elkezdett ugatni. Bekopogtam. Két kamasz került elő. Ők voltak a tettesek. Azért lopták el a kutyát, hogy pénzért eladják. A szamár meg a sok tyúk pedig nekik kellett volna. A szekeret meg, amelyet én régiségnek tartottam, egyenesen a tűzre akarták vetni. Buksit megkötözték, és a fásszí­nbe zárták, de ő elrágta a kötelet, és egy résen át megszökött. Erre nem gondoltak.