Dehát a vérpadot nem tudták összeácsolni, mert közben újabb támadás kezdődött el. Mirmidonna közben arra gondolt, hogy a hernyónépnek szüksége lenne egy vezetőre, aki buzdí­thaná a hernyókat, mint ahogy azt Ösvényjáró Hetvenláb Ezredes is tette. De ki legyen az?

Mirmidonna mellvértet, sisakot öltött magára és gerelyt vett a kezébe. Hirtelen a hernyósereg élén bukkant fel, és nekilendült a gerelydobásnak. Épp Kátrány Ezredest el találta el, páncélját összeroncsolta és megsebesí­tette.
 A hernyók nem hittek a szemüknek, követték Mirmidonnát, aki Viráglépő Gerelyvető tanácsait megfogadva vezette őket. Ragyogó győzelmet arattak.

Mirmidonnát almavirág – esőben vezették a palotáig és ott királynővé koronázták. Azok a generálisok, akik vitézül harcoltak, megmenekültek a vérpadtól, sőt még lábakat is kaptak. Viráglépő Gerelyvető pedig a megkapta a Harminclábú Viráglépő Gerelyvető nevet.

Nagy lakomát csaptak. A hernyók vörös bort ittak és addig táncoltak, amí­g el nem szédültek.

De amikor Mirmidonna a vőlegényével épp kint sétált a virágzó almafák alatt, a szürkesáskák hirtelen megtámadták őket. Harminclábú Viráglépő Gerelyvető hiába hadakozott vitézül, a királynőt mégis elkapták, és elhurcolták a Szürkevárba.

Vége az első résznek.