Mindentudó Huszonnégyláb gyorsan megjegyezte:
- Nekünk is szükségünk van egy új ezredesre, felség! Javasolni fogom Széllelbélelt Kapitányt.
Mirmidonna fel s alá járt az ablakok alatt. Már készen állt elfogadni a generális javaslatát, amikor megpillantott egy hernyóifjút, aki éppen gerelyt hajított egy sor almafa koronáján keresztül, de úgy, hogy amikor a gerely az utolsó fakoronából is kiszabadult, pontosan egy mákfejbe állt bele. Mirmidonnának majd kiugrottak a szemei a csodálkozástól. Alig tudott megszólalni:
- Hozzátok elém azt a ifjút. Nem tudjátok, hogy hívják?
- De igen, ismerjük. Å nem más, mint Viráglépő Gerelyvető.
Erre már be is lépett Viráglépő Gerelyvető a terembe, és mély tisztelettel meghajolt a királykisasszony előtt. Arca sugárzott a jóakarattól. Mirmidonna ránézett, aztán határozottan nigy szólt:
- Å lesz a negyedik generális.
- Hogy fogják hívni? – kérdezték aggódva a generálisok.
Viráglépő Gerelyvető helyet foglalt a harmadik karosszékben és nigy szólt:
- Ne törődjetek az én nevemmel! Osszátok négybe a hadsereget és mindenikünk majd az ő negyedosztagát fogja vezetni.
A három generális csak erre várt. Rögtön kiválogatták a saját osztagukból a legnyanvadtabb, legerőtlenebb és ügyefogyottabb hernyókatonákat.
- Hm, – mondta Viráglépő Gerelyvető, amint megpillantotta a fülig érő szájú katonákból álló osztagot. – Sorakozóó!
Ezek pedig körülvették őt, taposták le egymást, úgy gyurakodtak nagy örömükben.