Mirmidonna belesúgta a szót egyik hernyó fülébe, ez pedig egy széndarabbal fölí­rta egy fehértörzsű fára az első és az utolsó betűt, vonalkákkal jelölve a többit.

P_ _ _ _ _ _ ni“

 

- Ha egy olyan betűre jönnél rá, amely többször megismétlődik, akkor azt mi persze többször beí­rjuk.

Kátrány meghajolt.

- Köszönöm a nagylelkűséged, királynő.

- Semmi nagylelkűség, ez a játékszabály. Ahány vonal, annyi próbálkozáshoz van jogod, tehát összesen hathoz. Minden hibázás közelebb sodor a halálhoz.
Kátrány Ezredes képe elkomolyodott, aztán megszelí­dült, majd egészen nyájasan kérdezte:

- Hmm, nem ellenőrizné le felséged, hogy  nem ismétlődik-e meg a szó belsejében a P vagy az ni“? Mert akkor be kellene ni­rni…

Mirmidonna kedvesen rámosolygott:

- Nem ismétlődnek meg.

Kátrány gondolkozott, elemezte magában a kertet, a hernyót, az akasztófát.

- Tartalmaz esetleg M betűt?
A hernyók kórusban feleték:

- Neeeeeem.
Kátrány ezredest felállí­tották a székre:

- BB?
Erre aztán a kötelet is a nyakába helyezték.