Mirmidonna nem várta, hogy a generális közeledjen feléje, hanem elhajította feléje a gerelyt, az pedig beleállt egy fatörzsbe s közben az ezredest is odaszögezte.
- Most pedig, - mondta Mirmidonna a sáska alezredesnek – engedjék szabadon Harminclábú Viráglépő Gerelyvetőt.
A sáska alezredes biccentett neki és nigy szólt.
- Kátrány Ezredes kellene szabadon engedje, ezt mondja az nirás, de sajnos, hogy nigy oda van szögezve a fához, ezt már nem teheti meg.
- Hogyhogy? Úgy egyeztünk, hogyha őt legyőzöm, akkor Harminclábú Viráglépő Gerelyvető kiszabadul.
Az alezredes kihúzta az üzenetet a derékövéből és kesztyűbe burkolt sáskaujjával rábökött a szövegre:
- Nem tértetek ki arra az esetre, hogy mi legyen akkor, ha meghal…
- Hmm...
Mirmidonna megértette, hogy csak ez csak kifogás, ürügy arra, hogy Harminclábú Viráglépő Gerelyvető ne szabadulhasson ki. Vajon ki lehet ennyire ármányos a Szürkesáska Birodalomban?
A hernyók topogni kezdtek lábaikkal. Bolyhos–Pockos Kapitány megfújta a kürtöt, mialatt Gyorsanfutó Huszonkétláb Ezredes elkiáltotta magát:
- Testvéreim, lehet, hogy ez a mi utolsó csatánk, de Mirmidonna királynőért, előre!
A hernyók csak erre vártak. nidáz küzdelem kezdődött el, a hernyók lándzsáikkal a fák törzseihez szögezték a sáskákat, az ültetvény pedig lassacskán elkezdett egy rovargyűjteményhez hasonlítani.