De Zoralio lóra pattant,  a Holdkaréjon belefújt a kürtjébe és a köd felszí­vódott nyomban. Erre Jungalia átváltozott Zoraliová, úgy, hogy senki sem volt képes felismerni, hogy ki is az igazi. De egy pillanatra el kellett eresztenie a varázstükröt a kezéből. Az igazi Zoralio elvette a tükröt és belezárta Jungaliat, majd a tükröt belehají­totta az ég fenekébe, és ott egy szivárvány magába zárta. És ma is, hogyha esőre fordul az idő, vagy ha köd ereszkedik le, akkor látni véljük Jungaliat, amint ott vergelődik, de már senkinek nem árthat, hiszen már nincs ereje.

Zurinka és Gunjar a szivárványon végigsétálva boldogan visszamentek az emberek világába, mert őket az igazi szerelem vezérelte. Arrom Országáról időnként hallani lehet: magas hegyeiről és mély vizeiről, no meg a fényes szivárványról, amely betakarja ezt a csodás országot, ahol egy nagy varázsló uralkodik gyönyörűséges feleségével együtt. Úgy hí­vják őket, hogy Zoralio és Luludia.