Pitypangot és  galagonyát,
Sást szedett, meg friss lucernát
Szárí­tott  meg, s tömött párnát
Ez a szorgos kisegér.

Most alszik a jó pihében,
Sás alatti házikóban,
Ha megfordul az ágyában,
Susog a sás a dunyhában.

Felébred, és nyomban felkel,
Becsukja az ablaknyí­lást,
Melyen beszállt a susogás,
S visszabújik a pihébe.
 
A paplant fejére húzza,
De ekkor kilóg a lába.
Hasrafekve ezt morogja:
-Ez a paplan igen kurta!