• így bandukoltak néhány napon keresztül a városban, és senki nem igazí­totta útba őket. De ők sem evésre sem ivásra nem tudtak gondolni, egyre csak az édesanyjuk járt a fejükben. A gólya, akit megkérdeztek, messziről figyelte őket, néha megjelent egy-egy tetőn és féllábon állva ni­gy kiáltozott: ne álljatok meg! ne álljatok meg!

    Az utcanévtáblák feliratai kiolvashatatlanok és annyira zavarosak voltak, hogy néha az volt az érzésük, hogy, ugyanazon a helyen már többször is jártak. A fáradtság, az éhség és a szürke éjszakák hideg levegője meggyötörte a két gyermeket. A járókelők sajnálattal nézték őket. Néha kinyí­lt egy – egy ablak és az emberek nyájasan meg is szólaltak:

    - Lépjetek be hozzánk, gyertek, egyetek, és pihenjetek meg!
    De a gólya mindig egy közeli háztetőről aggodalmaskodva figyelte őket, és egy furcsa megérzés mindig azt súgta a gyerekeknek, hogy vissza kell a meghí­vásokat utasí­tani.

    - Tudod mit? – mondta a fiú a lánynak. – Én azt gondolom, hogy ennek a városnak a lakói is éppúgy a kutat keresik, akárcsak mi magunk.

    - De nem találtak rá, és a kedves meghí­vásoknak pedig nem tudtak ellenállni, ezért örökre itt maradtak.
    - Én is azt gondolom, - mondta a lány a hidegtől reszketve, - hogy nem kell elfogadnunk a meghí­vást még akkor sem, hogyha mindketten meg is halunk.

    így kóboroltak még jó ideig, nem tudni, hogy napokat, heteket, lehet, hogy hónapokat. Egy napon a fiú a fáradtságtól kimerülten nekidőlt egy falnak. Amikor aztán továbblépett, hát a testvére észrevette, hogy a háta összemaszatolódott piros és kék krétafoltokkal. Amint jobban szemügyre vette, látta, hogy egy kút rajzolódott az öccse hátára. Utolsó erejüket összeszedve bezörgettek a kapun. Az udvar hátsó feléből egy öreg, görnyedt fekete öltözékes anyóka indult el, hogy beengeje őket. Lassan jött feléjük, szinte úgy tűnt, már sosem érkezik meg.

     
    1
    Következő mese A tejvölgy
  • ingtorrent.com
  • abouttorrent.com
  • storytorrent.com