• Bementem a házba. A rusnya lány ott kavargatott valamit a tűzhelyen, a kemencéből pedig pörkölt illata áradt, és valami ismeretlen fűszerefüveké, amelyek minden bizonnyal a dombtetőről származhattak, és amelyeket csak az idevalósi asszonyok ismertek. Érdekes módon a gyermekkoromat juttatták eszembe. A számban összefutott a nyál. Tehát férjhez akar menni a vén bivaly. Vajon a lánytestvérei is főztek puliszkát? Mert sehol sem látni őket. Kezdtem leizzadni. S hátha ennek a rusnyának a puliszkájára esik a választásom? Vajon ennyire gonosz lesz velem a sors? Aztán átfutott egy gondolat a fejemen. Ezek olyan lányok voltak, akik elutasí­tották kérőiket. De vajon olyan kérők is léteztek, akik elutasí­tották menyasszonyaikat? És ha igen? Akkor mi történt velük? És hogyha a makacs lányok bivalytehenekké váltak, akkor a makacs, válogatós fiúkból mi lett?…bivalybika?

     Délfele bementem a faluba. A puliszkák már ott sorakoztak egy hosszú asztalon, leterí­tve szépen asztalruhákkal, a házasulandó legények pedig ott álltak zavarodottan, kalapjukat gyűrögetve, kóstolgatták, nézegették a puliszkákat. Mindenik puliszka alatt volt egy jel, de azt az intéző gondosan bejegyezte egy irkába, úgyhogy semmiféle csalásnak nem volt itt helye. A puliszka mellé a lányok más finomságokat is előkészí­tettek, amelyeket a puliszkával együtt kellett fogyasztani: töltött-, vagy rántott  káposztát, nyúl- és fürjpörköltet, és természetesen pálinkásbutykosokat.

    Én nagyon éhes voltam, a szemeim szikráztak az éhségtől, hisz egész nap semmit nerm ettem, mivel a kérők ezen a napon nem kaphattak más eledelt. Végignéztem az összes puliszkát, de nagy különbséget nem láttam köztük. Találtam, hideg és kemény puliszkákat is, mint ahogy azt a gyerek mondta volt, és ráeszméltem, hogy mindez nem tréfadolog. 

     Hát egyszercsak látom, hogy az előttem álló legény felemel egy puliszkát. Meg is jelenik a puliszka tulajdonosa, egy szemrevaló csinos lány, hogy majd kipukkadtam mérgemben. Egy másik legény is felemelt egy puliszkát, s hát már hozták is a rusnya vénlány szép kishúgát, aki nekem annyira tetszett. Feldühödve a másik két legény szerencséjén, magam is felemeltem hirtelen egy puliszkát, s máris jött a vörösképű gazda, vezetgetve felém a rusnya némbert, és azt mondja:

     - Jó órában legyen mondva, fiam!

    A világ csúfja pedig rámvicsorí­tja nagy kapafogait, és megigazí­tja azt a semmilyenszí­nű, gyér hajazatát.

     
    Előző mese A szavak forrása
    1
    Következő mese A csengőhangú királylány
  • ingtorrent.com
  • abouttorrent.com
  • storytorrent.com