• Tehát minden igaz volt. Ez azt jelentette, hogy apáméknak tényleg volt aggódnivalójuk. De hogyhogy Lukács meghí­vott ide, hisz tudhatta volna, hogy én mindezt látni fogom. 

    Visszamentem hát a fekhelyemre. Reszkettem a hidegben. Az ágyban Lukács feküdt, és tekintetét rámszögezte.

    - Ne aggódj. Tudom, hogy mi egy átokként ülünk a becsületes tehenészek nyakán, de látod, hogy nincs más választásunk. Viszont hamarosan elköltözünk innét.

    - Hová? – kérdeztem dermedten.

    - Oda, ahol a legelők vannak.

    Másnap  amiután felébredtem, a kútnál megmosakodtam, öntöttem a vederből magamra a kútvizet, közben az éjszaka nyomasztó képei ott keringtek a fejemben, és nem tudtam tőlük semmiképpen megszabadulni. Benéztem az istállóba, és ugyanazt láttam, amit egy nappal előtte: a tehenek mélyen aludtak, szarvaik összefonódtak.

    Elbúcsúztam Lukácstól, Annácska felől érdeklődtem, de azt a választ kaptam, hogy elcsigázottan érkezett meg, és még mindig mélyen alszik.

    Elgondolkoztam azon, hogy vajon a tehenek közt alszik-e, mint én gyerekkoromban, vagy egy szép fehér nyoszolyán, mint ahogy az egy hozzá hasonló lánynak illendő lenne.  Dehát mit számí­t most már mindez? Kifordultam a kapun a libasereggel egyszerre, végignéztem ismét, amint szárnyra kelnek a széles völgyben, és amint tovatűnnek. Aztán megindultam a vonatmegálló irányába.

    A hosszú út jót tett nekem, meghánytam-vetettem magamban szépen a dolgokat. Vajon el kell-e mondanom apámnak az itt látottakat? Hogyhogy Lukács nem aggodalmaskodott csöppet sem emiatt?

    Hazaértem. Apám az istállóban volt. Két béresünkkel épp a lovakat vakarták.

     
    1
    Következő mese A legigazabb hazugság
  • ingtorrent.com
  • abouttorrent.com
  • storytorrent.com